Nagyszalánc (Csehszlovákia)

A magnófelvételt készítette Kovács István 1963. április 29-én.

Adatközlõ: Cikó Andrásn Peti Erzsébet, 69 éves.

Lejegyezte Balogh Lajos 1974-ben.

Szinkronizálta: Vargha Fruzsina Sára

***/

ÈA keÏndeÏrt májuzsba szokták | veÏtniÈ. ÈÉs jó fõdbeÏ, jól eÏlkészíteÏniÈ. ÈApró trágyát ÝÝÈ | ÈhinteÏteÏk ráÈ, Èés asztán csakis ojan földbe, ami jó porhanyós vót, hogy az ne leÏgyeÏnÈ | Èröges, hogy aÈ | Èa kendörÈ | Èaz Ý símán kéjön kiÈ. ÈÉs mikor elvetették, májuzsba, akkorÈ | Èaz megnyõt, mejik, hogy. Mikor, hogy megnyõt, mikor mijen vót rá az idõÈ. ÈÉs akor, mikor eljöt az idõÈ | ÈtalánÈ | ÈjúliuZsba, júliuZsba, a virágos kendert kiszöttükÈ. ÈKiszöttük közzõle, mert az eÏlvált, Èa virágoskendör a mogoskendörtõl elváltozotÈ, Èés akor aÈ | Èa virágos kendört kiszöttükÈ. ÈMekszáratÈ, Èézs beásztatuk a mocsojábaÈ. ÈS kitiloltukÈ, Èazután gyüt az õsz, a mogoskendör már, már izébeÏÈ | ÈszeÏpteÏmbeÏrbeÏÈ | Èmegért a moGÈ, Èakkor aszt is kiszöttükÈ, ÈmekszárítottukÈ, Èa magot kivertük, be- hazahoszták a férfiak a szekerönÈ, Èebe a [?] csûrbe kivertük a mogotÈ. ÈFelszórtuk, hogy már legyen a más évre. És akor aszt is, mikorÈ | Èmár rendbe vót, elvitük a mocsojábaÈ, Èkiázot, és úty tilóltukÈ. ÈHa még hosszab vót az õsz, hogy még melegeb vótÈ, Èkitilóltuk a napról, Èha meÏg már hideÏg vótÈ, Èakkor ráraktuk az aszalóra, amin szilvátÈ, Ègyümõcsöt aszaltunkÈ, Èés azon melegítötük, és úty tilóltuk kiÈ. ÈÉs akor elvitük aÈ | Èküjûbe. A malomba vót ojan küjû | nek nevesztékÈ. ÈÉs ot mektörteÈ, ÈmektörtükÈ, Èoan naGy | kalapádzs bunkók vótakÈ. ÈÉs az, az alat mektörtükÈ, Èa a az naty por is vótÈ. ÈAsz nem is e akárki bírtaÈ. ÈÉs akor hazahosztuk, atól a portól kivertük, kirásztukÈ, Èiés a napon ha jo, jó nap vót, meÏöcsöltükÈ, Èmegágyosztuk, iés úty fontukÈ. ÈDeÏ aszt eÏlfeÏleÏjtöteÏm, mondani, hogy a virágoskendört már azelõt | Èhosztuk rendbe, még mikor meleg vót, mert asztÈ | ÈugyeÏ már, már asztat júliuzsba rendbehosztuk, Èkitilóltuk, hát aszt még akkor, mikor meleg vót, akkorÈ | ÈmegöcsöltükÈ, Èmegágyosztuk, és a, a szálat külön koszoróba fontukÈ. ÈOan szép vót, mind a szép hajÈ, Èa szá[?]È. ÈKét öcsötönÈ | Èöcsöltük le. Vót csüpû is meÏk pátyosz isÈ | ÈrólaÈ. ÈÉs azt külön fontuk, a szálat különÈ. ÈAz vót így a férfiaknak, asszonyoknak ingëÐknëÐkÈ. ÈAszt pamutal meÏkszõtük, az véknyab vászon vótÈ, Èés asztán a pátyoszvászon, amiÈ | Èami a másodikÈ | Èöcslés vótÈ, Èasztat ÝÈ | Èponyvákra használtukÈ, ÈmeÏg alsónadrágokra a férfiaknakÈ. ÈÉs asztán a csüpûtÈ, Èasztat vastagaban fontuk mëÐgÈ, Èaz, aból csináltuk a zsákokat, ponyvátÈ, Èbúzaszárító-ponyvát, ijeneÏketÈ | Ècsináltunk a csüpûÈ | Èszözbõl. SzösznekÈ | Èhítuk csak, hogyÈ | Ècsüpûnek is nevesztük mëk pátyosznak mëk szálnak, ígyÈ. È@@È.

{-1 ÈTessék még visszatérni oda, amikor a koszorúkat csinálták, abból asztán mit csináltak? <@@È>}

<ÈAszt> mondom, hogy mikor aÈ | Èa szálból csináltunk úgy, ahogy így vót a szál, mind a hajÈ. ÈÉs akor végé- a végém meÏlcsavartunk ojat, mind egy bábuÈ, Èés megkötötükÈ. ÈÉs akor asztatÈ | ÈszépëÐn ëÐgymáshoz raktuk, koszorúba csavartukÈ, s ÈtizëÐn kétmarkot teÏtünk eÏGy | koszoróbaÈ. ÈÉs már akor akinek vótÈ | ÈtizëÐnkét koszoró is, hátÈ | Èaszt ugyan kellet fonniÈ. ÈS akor télbe, estékön fontuk, meg még fonatunk is, ha neÏm bírtukÈ. ÈVót aval sog dolog, mert mikor vo- ahol vótÈ | Èhárom, néty férfi is, ara sok vászon kelötÈ.

{-1 ÈHogyan ment itt a fonás? Onnan tessék @@@ tovább elmondaniÈ!}

ÈMár aszt montam talán a fonástÈ.

{-1 ÈRézben. De mégis hány fajta volt, mit külömbösztettek megÈ?}

ÈNa, hát aÈ | Èa szálat fontuk, mondom, oan véknyan, mert az ojan vót, mintha | ÈëÐty szép hajat teÐccik látni, hát az ojan vót, oan szépenÈ | Èojan szögek voltak az öcsögbeÈ, Èés azon úty húzgáltukÈ. ÈÉs az, ami rövideb vótÈ, ÈgyengiéBB, az lement rúla, és elõsszörÈ | Èamíg, mikor elõsször ÝÈ | ÈöcsöltükÈ, Èhát asz csüpû | szösz vót, mert az oan durváb vótÈ. ÈÉs aszt férecsaptuk, különÈ, Èasztán megint még a sûrõbb öcsötön öcsöltükÈ, Èhogy még tisztábban gyüjjön ki belõle az a, azok a rövidep szálkákÈ. ÈHát aszt nevesztük pátyosznakÈ. ÈAz már meÏgint véknyabb, aszt véknyabban lehetet foni, mer asz fínomab vót, mind a csüpûÈ. ÈÉs akor már, amikor a pátyosz lement róla, akor már egész oan szép tiszta vót, mind a szép hajszálÈ. ÈHát akor abú, aszt nevesztük szálnakÈ. ÈA szálból ujan vékony fanalat fontunkÈ. ÈÉs aból szõtük eÏszteÏt a vékony vásznatÈ.

{-1 ÈMin fontakÈ?}

ÈHát ijen guzsjon, kézi guzsjon is meg asztán kerekezs guzsjon isÈ. ÈAsztán már a férfiakÈ | Èokosabbak vótak, valahoty kitanálták, hoty kerekezs guzsjon, azon szaporában meÏntÈ. ÈDe azér az is fáraccság vót, mert keÏleÏt hajtani lábval is, meg a kézzel is húzgálniÈ, Ède szaporáb vót, mind íty kézzeµ fonniÈ.

{-1 ÈMikor megfon<tákÈ>,}

<ÈMi>kor mekfontukÈ, Èakkor szombaton mindég motóláltunk. Vót eÏggy oan motólaÈ, Èhogy az, anak vót, mind aÈ | Èety pácának vóna az aján isÈ, Èegy ... az egyik végin is ety kereszt | fácska, Èmeg a másik végin isÈ. ÈÉs akor asztat úgy kelleÏt tudni, hogy el ne téÏveggyenÈ. ÈRámotólálni sorba, hogy asz szépem meÏnnyeÏnÈ, Èés mikor vót hatvan szál, akkor mekkötötük, az vót eÏty pászma. És í gyüt sorbaÈ. ÈEgy | singbe motóláltunk a szálból húsz pászmátÈ. ÈÉs az vót eÏty singÈ. ÈÉs mikor már megvót a sing, akkor levettükÈ. ÈÉs a, a csüpût is úgy motóláltukÈ, Ède már az vastagab vót, aból csak tísz pászmátÈ | ÈteÏtünk egy daraba, asz félsing vót, de csak tísz pászmátÈ | Èmotóláltunk egy darabba, hogy az nehéz let vóna eÏty singbeÈ. ÈA pátyozból mek tizenöt pászmátÈ. ÈMer az oan közepes vótÈ.

{-1 ÈMicsináltak asztán ezzelÈ?}

ÈMikor lemotóláltuk, Èakkor szapultukÈ, <ÈmostukÈ>.

{-1 <ÈHoty hí->, hoty hívták eszt, amit a motolláról levettekÈ?}

ÈHát asz mondom, hogy <vót a> a húsz pászma <vót ety> singÈ.

{-1 <ÈIgenÈ>. ÈIgenÈ}

ÈAszt ety singnek nevesztük. Na hát eÏzeÏk mit hoznak ideÈ? [Valami külsõ esemény megzavarta a beszélgetést.]

[A gyûjtõ valamit kérdezett, de a kérdés nincs rajta a hangszalagon.]

<ÈIgenÈ>. ÈMik | akor fölraktuk a rúdraÈ, Èhogy | mert akor vizes vót, tecik tudni, mikorÈ | Èfontuk, nyálazni, kelet, ara sok nyál kelet, meÏk haÈ | Èha nem volt elég nyála az asszonynak, száraz vót a szájaÈ, Èhát kelet almát rágni vagyÈ | Èvaty kenyeret vagy mit, hogy leÏgyeÏn nyálÈ. ÈÉs azal fontuk, hát azér, mikor lemotóláltukÈ, Èakor fel keleÏt rakni a rúdra, hogy asz száraggyon meÏgÈ, Èhogy meÏg neÏ cikkeÏnyeÏnÈ. ÈMer akor elromlot vóna, ha meÏkcikent volnaÈ. ÈÉs mikor eljöt az idõ, hoty kelet mosni, akkor beásztatukÈ, Èhamut leforósztunk, csináltunk lúgotÈ, Èés abba beásztattuk, hogy az abba ázzon meÏgÈ, Èés akkor dúrtuk[!]È | Èaba a lúgba. Erõ kelet hozzá jól megÔgyúrni, meg-È | Èpuhítani, hogy az ne legyen, mer ha nem gyúrtuk vóna meÏG, akkor oan let vóna, mind a drótÈ. ÈDe mikor jól megÔgyúrtuk, úgy megÔgyanáltuk, Èakkor úgy mekpúholtÈ. ÈÉs akkor beraktuk, felraktuk a szapulóraÈ, Èés egy napig öntösztük lúgval, mer- meleg lúgvalÈ. ÈÉs utójára meg márÈ | Èmikor le akartuk, el akartuk végezni a szapulástÈ, Èakor háromszorÈ | Èfölfõsztük a lúgot, és azt a fõt lúgot öntötük rá körõlÈ. ÈHát az a | amejik sikerõlt, a bikfahamuvalÈ | ÈcsináltukÈ, Èmert ez vót a legjob, a bikfahamuÈ, Èhát atól oan szépen meksárgult a fanalÈ. ÈS akor, mikor jól fagyott, kiraktuk a fagyraÈ, Èkifagyot, hát meÏkfehírödötÈ. ÈAkor asztám mikorÈ | Èrákerült a sorÈ | Èa szövésreÈ, Èakkor a fanalat mikor már kiszárítottuk, jól rendbe vótÈ, Èakor lecsõröltükÈ. ÈVót ujan, ojan ÝÝÈ | Èhárom lábúÈ | ÈÝ Ý három lábu bakÈ, Èaszt hítug baknak, és azon íty körösztõl vótÈ | Èkét levél, úty, hogy az körõlÈ | Èkörõl, mind ety karika vótÈ. ÈÉs abba, abba a, abba a levélbe vótak ojan jukakÈ. ÈÉs abba a jukagba ojan pácát szúrtunkÈ, Èaminek vót ijen, mind a | mind az asszonynak a feÏjeÏ, hogyÈ | Èit hátúról ijenÈ | Èijen, mind ety fejecske vót, úgy nézöt kiÈ. ÈHogy a fanal le ne csúszon róla. Belsõ ódala síma vótÈ, Èés a külsõ ódala így ált ni. Íty, hogy leÏ neÏ csúszon a fanalÈ. ÈÉs úgy lecsõröltük, aszt kiszámítotukÈ, Èhogy ety singbõl vót ety falÈ. ÈA szátyván asz falnak nevesztükÈ. ÈS aba a falba vót öt méterÈ. ÈHát úty kiszámítotuk, úgy osztotug be a fajtákra, Èahá- ameÏnnyit szoktunk, ameÏnyit számítotunk szõniÈ. ÈÉs akor asztat rendesen a pászma után kiszámítotuk, és tizenkét fajtára lecsõröltükÈ, Èés akor a vetõfán úgy megvetöttükÈ. ÈÉs ojan hosszúra. És akor, mikor szötük le a vetõfárólÈ, Èaz egyik tartotta, hogy a vetõfa le ne szalagyon, meÏr ha eÏlsza- szaladot vóna, akor mind összebomlot vónaÈ.