Nagybózsva (Borsod-Abaúj-Zemplén)

A magnófelvételt készítette Balogh Lajos 1962. február 7-én.

Adatközlõ: Kovács Andrásné Makó Margit, 40 éves. [Pálházán született, 12 éves korában került Nagybózsvára]

Lejegyezte Balogh Lajos 1974-ben.

Szinkronizálta: Vargha Fruzsina Sára

***/

{-1 ÈNa, tessék akó, hogyan készülõdnek hozzá a kenyérsütéshez? Elõzõ napÈ?}

ÈHåt elötte nab beásztassuk eÏsteÏ a kovászt, déÏlután a kovászt beÏásztatom, lisztëÐt mëÐkszitálom, beÏkészíttëÐm a melegre, hogy neÏ leÏgyeÏn hideg aÈ | ÈlisztÈ. ÈAkkor eÏsteÏ leÏfegvés elõt langyos vízzel beÏkovászolok, a kovászhoz az élesztõt hozzákevereÏmÈ, Èzelásztatot kovászhozÈ, Èés akkor avval este eÏty kis | eÏgy liteÏrnyi vízzelÈ, Èmíg ami asztat feÏlveÏsz lisztet, avval bëÐkovászolok, oan naty fakanállalÈ | Èkeverjük, bekeverjükÈ, ÈletakarjukÈ, Èés az reggelik kélÈ. ÈReggel pedig, akkor meginÈ | Èlangyos vízzel, szóval jól meleg vízzel, ha nem is langyossal beÏdagasztyukÈ, Èhát Ý nem tom asz, hogy megmondanyi, seÏ neÏm keméÏn, seÏ neÏm lágy | tésztáraÈ | ÈbeÏdagasztom. Hát a | azutánÈ, Èszóval az márÈ Èkülömbözõ, hoty ki hoty süti a keÏnyeÏret, mer van, aki kécceÏr keleszti, mongyuk, van, aki csak eÏcceÏr keleszti a kenyeret. Él legalábbis kécceÏr kelesztem, mer akkor a keÏnyér könnyeBBÈ, Èpúháb, magasap, szóvalÈ | Èén kéccer szokom. Elõsször beda... bedagasztom a kenyeret reggel, és akkor hagyom keÏlni még a teÏkeÏnõbe isÈ. ÈAkkor beÏ | gyújtok a kemencébe, mikor má eÏcceÏr leÏégeÏtt a kemencébe ety csoÏmó fa, akkor jövög beÏ, arra má tekenõbe meg van kélve a keÏnyérÈ. ÈKor a szakajtógba, nálunk ien faszakajtók vannakÈ | Èabba nem kel kenyérruha, mongyuk, mint más vidékeÏkeÏn, aholÈ | Èszalmaszakajtógba ruhát teÏszneÏk, it csak ijen faszakajtók vannak, meglisztezzükÈ, Èkiszakítom bele a keÏnyeÏreket, és abba is ujra ki hagyom keµlni. Mikor má másoccor is a keÏmeÏncébe elég a tûz, eÏlveÏrëm a tüzetÈ, Èlehamvad, mikor mán ojan az a má tuggya az embëÐr, hogy mikor keÏl kihúzni a tüzetÈ. ÈAkkor vaty kukoÏricafosztalégbol vaty pedig rongybul én szokok, nå én úty szokom legalábbis, hogy | pëÐnëÐtëÐt csinálokÈ, ÈeÏgy botra rá van erõsítveÏ, és asztat méÏg | kitörülöm a kemencéneÏk az ajját a hamutolÈ. ÈÉs akkor asztá lapáton | berakjuk a keÏnyeÏreÏtÈ, Èmásfél óra a sütés idejeÈ.

{-1 ÈNa a kovászt mibõl csinájják? Hogy<an csinájjákÈ>?}

<ÈHát a kovászt>, mikor a kenyeret kiszakítom, és ami a tekenõ szélim marad, ezeÏk aÈ | Ètészta maradékok, ahhoz még lisztëÐt tëszëk, kanállal levakarjuk, szé- széddörzsöjjük kézzel, és kiszáríttyuk. Ez a kovászÈ. ÈEz eÏrjeÏszti meÏg a köveÏtkeÏzõ sütésének a zanya<gátÈ>.

{-1 <ÈÉ>lesztõt tesznek-e <bele? SzoktakÈ>}

<ÈÉlesztõt minden sütéshöz>, igem, még a kovászhoz tëszëkÈ | Èöd deka élesztõtÈ, Èmek ha van komló, az is nagyon jó, én aszt is szokok tenni, eÏk kis komlólébe ásztatom meÏg a kovászt, és akkor még jobb a kenyér, magasab, jól felhúzza, mer annak is eÏrjeÏdõ eÏreÏjeÏ vanÈ.