Kaposgyarmat (Somogy megye)

A magnófelvételt készítette Balogh Lajos 1961. március 18-án.

Adatközlõ: Takács Sándorné, 73 éves.

Lejegyezte Balogh Lajos 1970-ben.

Szinkronizálta: Vargha Fruzsina Sára

***/

{-1 ÈHogyan készülõdnek az asszonyok a disznóöléshöz? <Errõl tudnaÈ>}

<ÈA disznóöléshõ? Hát ugyë ot kin elöb röndöt tösznek. TeÐknyõt, mindönt eµtisztogatnak, ami hát | beleraki az embör aÈ | Èta kis hust, mög eÐszt is, aszt is. ÈVan úgy, tanár ur, hogy aki nëm szokta mökköveszteni a szalonnát, tuggyaÈ? ÈCsak Ý szóval nëm vizbe, éin szoktam mökköveÐszteÐniÈ, Ède itt a nászasszonyom, vagyis hát itt a szomszídba [!], hát má miúta itt ëgybe vagyunk, Èezök csak huzzák lë azonnal, mingyáÈ. De éÐn szeÐreÐtteÐm mökköveszteni, mer akkor a vizeÐt, ami bem van a disznóba, még izmos[?] viZ, az akkor abbu kifolÈ. ÈOsztá akkor, mikor peÐrszeÐ bem marad a viZ, amibe mökföl a, Èaz a ÈszalonnaÈ, Ède annak ki kõü sûni. Akkor mikor ak kisül, akkor áÏll el a szalonnaÈ | Èzsirgya tisszájon[?]È. ÈAkkor háÏrom esztendejig is, ha möktakaréÐiti az embör, hogy Èvalami férög vagy valami beÐleÐ në mönnyön, lëzárgya véndõübe, Èakkor ugyë, akkor eláll as sokáik, ha hozzá nëm nyul az embörÈ. ÈDehå´t ha hozzányul, akkor fogyogatÈ. ÈIgönÈ. ÈOsztá akkor, aki mök hát nëm szokta, ugyë, Èam mök csak hát lëhuzza, osztá uty süti ki a szalonnátÈ. ÈOsztá akkor a béÐilt is. ÈHát ugyë fiatallabb, jobban, hát éÐn már nëm, Ède valamikor. A béÐilt is ugyë elbontyák, kitisztogatik, Èmögvakarják eÐseÐtleÐG, osztán akkor fölfujják. Mindön ëggyet, aszt a vékombéltÈ, Èfölfujják. Oszt ujjam, mind e, mind ez az öveg ë. ÈUjan szeép az a béÐl, hoty tiszta, në lögyöm ben sëmmi. ÈKiforgatni, esetleg mögmosni, Èküvürü, Èakkor kifordéttaniÈ. ÈKalánnyét beledugni, Èosztá kor kifordéÐttani. Akkor ami belü vót, Èasz küvü maratt, akkor aszt aµrú elsõbe | Èlëmossák meÐleÐgvizeÐkkeÐl, azután hideÐggel. Akkor szoktunk rá szeµni hajmát is, ijeÐn | Ènyers hagymát, am mög jobban lëmargya mëg. ÈOszták kor, mikor håt aszt mongyuk, mast jóu a mosássa, Èakkor osztá gyün a kéÐizre, ë kis meÐleÐg vizet ráÏjja, Èakkor vakargyuk lë. Rá a dëszkára, vagyis naty szék szélire, akkor késsel lëvakargyuk aszt. Lëmëgy róla, Èujan tiszta az a béÐil, az a vékom béÐil, mind ez az öveg. Oszták kor abba beÐleÐtölteÐni. ÈElõbre mëg valamikor, bizo, kukoricakáÏsáÏt tõütöttüng bele. ÈDe az is jóu vót, tanár ur.

{-1 ÈMhmÈ.}

Èu bizo². Mögöttükk, sztá még mast is éÐilök tüle, nézze <jëÈ>.

{-1 <ÈIgenÈ>.}

ÈOsztán, hanëm mas má csak rizsa, má kicsit urassabb az embör. ÈMas rizsa mök hát burizs, mög nëm is tudom mit isz szoknak bele hozniÈ. ÈOsztá mas má avva´ tõtögetnek. Hát asz mongyuk, hogy mast igy job máÏ. ÈMá kukoricakáÏsáÏt nëm öszünk, aszongyuk. Hát akkor, Èakkor osztán, håt mos má osztán nëm köll. ÈOsztá hát akkor, ki hogyan szokta, aszt a hurkát isz széÐipön kifõznyiÈ, Èvigyáznyi rájja, Èhogy el në pattannyon benn a vizbe. ÈRáÏhuznyi kis veÐsszõre, vagyis füszfa veÐsszõneÐk neÐveÐsztük, Èaµra belehuznyi, Èhogy në ugy ëggyenként kalánnya´ köjjön kiszödögetnyi. ÈHanëm asz csak mökfogÔgyuk a két véigit, abba | Èfõzdéibe, asztá kivösszük, kiemejjük. ÈMingyá mökhül, mökkeményszik, Èosztá hát azutám van möksüdve. Maj még aki vacsorába is akar belüle önni, Èmikor elöp kiföl. Mök hå´t szinte ë kis májas szokott az embör tõütteni, Èkis sváklit, ë kis kalbászt, Èelsõübe, amikor, Èmikor mijen disznóÐu õütünk, tanár urÈ, Èami gyutott, asz tõütöttüng belüleÈ. ÈDe håt mas má ugy va²h, hogy ëk kicsit többeÐt is öl az embörÈ. ÈKi ëggyet, ki kettõüt, ki ity, ki ugy. ÈDe valamikor még, mikor én vóutam, még mink is csak ëggyet-ëggyet õütünk, de nëm izs vóut naGy. ÈEsz mög në mongya ám <suhun së, tanár urÈ>.

{-1 ÈIgen, igenÈ.}

ÈMer ez így vóutÈ. ÈIty hát osztá ki, hogyann azéi mast isz szokta, ugyë, Èeszt a beµsõréÐiszt hogyan eµlátni, mök hogyan eµtaláli. Hun sóusra találi el az embör, hun sótalannyab, de mindig jobb a sóutalan, Èmer azutám még mög löhet sóuznyi ëk kicsid, de kivönni | Ènëm löhet má belüle. Nëm bizon, tanár ur. ÈHát osztá azé, há ki hogyan szoktaÈ.

{-1 ÈS ebédre mit szoktak <fõzniÈ>? ÈHát ebédre mit <szoktakÈ>?}

<ÈMináÏlunk>, tanár ur, ritkám van ebédre fõzve, Ècsak májjat szoktunk sütni, mök hustÈ. ÈMer hát nëm löhet fõüznyi, ugyë addig nëm véigzünk a disznóÈ | Èm belsõüissze´ mög az eµszödésse´. Ugyë nincsen, Èa võm szokta eµszönnyi, Ènincsen hentös it, hå´t hogy | Èaz eµlát mindönt, a hentös. ÈIt nincsen. Håt szo´val mindönki a magájét, ki, hogyan elszödi, Èuty hasznájja elÈ. ÈOsztá hát akkor csak ë kis májasz szokot lönni ebéÐidre, mög osztáÏndéÐik, hát mongyuk ë kis hus. ÈKönyeret, mök kis savanyóuik, ha van. ÈDe hát ha nincs, akkor csak, csak hus, mer mazs van. Mas disznóuölézs van, asz mongyukÈ. ÈHanëm hád vacsora, akkor hát van. Ha eÐseÐtleÐg van itt, Èa faluba vagy vidéikön is ujan | Èlányom vaj fijam vaj tesféröm, hogy | Èeµhijom | Èvacsorára, Èakkor hát ugyë akkor szok vacsora lönnyi. Ë kis leves, Èdisznóuhuzsbu, frizs disznóuhuzsbu fõzni ë kis | Èlevest. Melléi ë kis | ÈrizsáÏt vaj paradicsomot vaj hát, akármit, hogy melléi lögyön. Akkor mögen hu´rka, sü´t hus, Èustulásra ë kis kalbászt is. Mer sokat abbu nëm löhet, mer | Èén is nagyon szeÐreÐtöm, mök talá az a másik felebarátom isz szeÐreÐti, <osztá hát>

{-1 <ÈIgenÈ.>}

ÈHåt azéik kicsit kóustulásra, hogy uriste²j jóu ize van-ë. ÈMindeÐ hogyan, hát szóval asz szokot lönni <akkorÈ>.

{-1 <ÈMhmÈ>.}