Kajdacs (Tolna megye) A magnófelvételt készítette Végh József, 1964. január 11-én. Adatközlõ: Keserû István, 63 éves. Lejegyezte Balogh Lajos 1969-ben. Szinkronizálta: Vargha Fruzsina Sára Ellenõrizte: ***/ {-1 ÈHaló, haló, egy, kettõ, árom, na akkor a disznóölés. És hoty készülnek hozzá elözöleg még a disznó<öléshöÈ>? ÈHát ugyë elõtte vaÏló nap mëkköszörüjjük a késëket, fáÏt váÏgunkÈ. ÈAsztá eÐsteÐ mëg a család vaj az asszonyok hagymát pucúnak, vöröshagymát, fokhagymátÈ. ÈMásnoÐp rëgge ëk kicsit elõp fõkel az embër fija, asztá, hogy az istáló, elõb végezzën. ÈMikor má iv viláÏgosodik vagy valami, akkó na gyeÐreÐ fijam, mos máÏ hát látunk veleÈ | ÈlëõnyiÈ. ÈKo bemënünk az óba, az akóba, asztán a fijam eµkaptya a lábát, éÏn mëg a fülit, asztánÈ | ÈlëfogÔgyuk, mëgölömÈ, Èno oszt akkó kivisszük sarágÔgyánn a pörzsölõheеreÈ. ÈOt má késszen van a sza´lma, a is oda van kéÏszitveÈ. ÈSzt akkó eµterittyükÈ, Èmiko´ az lëéÏg, akko´ lëpucújjukÈ. ÈAsztá hát Ý, mikor máÈ | Ègondujjuk, hogy jó vanÈ, Èakkór mëkfordittyuk a máÏsik ódaláro. ÈMiko ott is hát, hogy jó van, akkor mëk hozzák a | ÈcsaÏláÏdbú valamejik aµ | meÐleÐg vizetÈ. ÈMëg éÏlës kéÏsëket, és avvaµ aszt a pörnyét lëvakarjuk, szép fehéÏrre a disznótÈ. {-1 ÈMhmÈ.} ÈMikor a is mëgvan, akkó rátësszük a saragÔgyára, asztán fõtësszük aµÈ | ÈbontószéÏkre. ÈOt mëg lë szoktyuk öblittenyi ëk kis hideg vizzeµ káÏnnáÏbuÈ. {-1 ÈMhmÈ.} ÈMikor a is mëgvan, akkó szëgyük széjjeµÈ. ÈEµkezdëm az eµsõ lábánáÈ, {-1 ÈMhmÈ.} <Èsztå akko> uty karikáro mén vele az embër fija sórba, nëm hátú kezdenyi, asztán akkó mëg elõ mënnyiÈ. ÈAsztá miko a is mëgvan, akko mëkfordittyuk a disznót aµ | ÈhasáraÈ, Èhátán végikhasittyuk a késse´È, Èlëfejti a két oldalszalonnátÈ. ÈMikor a is mëgvan, akkó eµváÏgom, a fijam beviszi odaÈ | Èzasztaµra, Èmëk kihül ëty kicsitÈ. ÈKó mëg mëkszabadittya embër fija az ódalbordátul a háDgerincëtÈ. ÈMikor a is mëgvan, akkó mëk hátÈ | ÈbeÐleÐt fõszabadittya az embër fija, májot, Ètüdõt lëvëszi onnanDÈ. ÈKo az mëgvan, akko má asszonyok vagy a család közû valamejik ot van a teknyõÏveµ, beletëszi a belet, az az azog dóguk, eµviszik fére, mink mëg asztám mënüng be vele, eµbánunk, mëkpucújuk. ÈMikó mëgvan a puculáÏs, akkó lësózom. Ippenn ot vaÏn most is a szaÏpullóba, aÈ. {-1 ÈMhmÈ.} ÈDarabonkénÈ, Èakko a is mëgvan, akko kiviszi az embër fija másik szobáboÐÈ, Èottant három hétig, néty hétig, hoty hogy vëszi be a sót, ugyë attú függ. Hidegeb idõveµ ëtypár nappa továp tartya az embër fija bennÈ. ÈHa a is mëgvan, akkó fõkötözi embërfia darabonkénÈ, Èfölaggattya ëgy ru´dra, akkor lëcsöpög az a sós lé rullaÈ, Èmëg az a zsirmaszat onnand a bõr felüÈ, Èݵ lëvaÏkaÏrgya, hoty tisztáb lëgyën, a füst jobban mëkfogja. Miko ëty-két napik szikkad, akko´ fölaggattya az embër fija a füstreÈ. {-1 ÈIge²È.} ÈMëg diszoölíÐsës vacsorát <szok az embër fijaÈ>. ÈHát ugyë van pö´rkût, van pecsënye, van hozzáÈ | ÈÝ eszt aµÈ | Ètórmát csinájjákÈ | Èvaty káposztasaÏlátátÈ | Èvaty savanyuságot, eszt az ubórka, paprikaÈ. {-1 <ÈMhmÈ>.} <ÈEttõ> van uty, hogy mindënik fõ van táÏlu´va, kinek mi köllÈ. ÈMëg van jó órgyaleves, ugy ebbõl a karajbú fõznek, amit hát városonn uty hínak, hoty kaÏraÏjÈ, <Èmink mëk csak órgyaÈ>. {-1 <ÈMhm. Órgya>, igenÈ.} ÈAbbú fõznek, most ugye ammellé van akko a savanyusáÏg is, Èmëg ez a to´rma mëg | Èdinsztûve, mëk tudom is én hát hugyan láttyák eëk az asszonyok az a to´rmût eµ. Hát asztá így vam, mëgÈ {-1 <ÈIgenÈ>.} <Èhát ëty> kisÈ | Èvinkó is akat hozzá, bor. Asztá eµbeszéget az embër fija, ugy vacsora utánÈ. {-1 ÈHát kiket szoktak elhíni a szisznõölésreÈ?} ÈHát ugyë ahunÈ | Ènagyobb a rokonság, akkó onnand a rokonsáÏk közü. Vagy ahun a csaÏlád nëm bir rájjo, akkóÈ | Èki a nászát, ki a vejitÈ, Èki a jó baÏráttyátÈ. {-1 ÈMhm. Igen. És szoktak-e a rokonoknak, szomszédoknak így kóstolót adniÈ?} ÈHát valamikó szoktak, de mos má nëm. Azelöt szoktuk vinnyi tisz-tizënkét heµre is ugynevezët toroskáÏsáÏtÈ. {-1 ÈMhmÈ.} ÈDe máma má hát kimënt a divadbuÈ. {-1 ÈIgen. De ha <@@È>?} <ÈUty> kóstulót mongyuk hátÈ | Èa nászékhó vagy sógorékhó, hát az még májug is fönnáll, hogy az | asz künnekÈ. |