Hévízgyörk (Pest megye)

A magnófelvételt készítette Balogh Lajos 1964. december 18-án.

Adatközlõ: Kovács Mihályné Lipták Borbála, 65 éves.

Lejegyezte Balogh Lajos 1972-ben.

Szinkronizálta: Vargha Fruzsina Sára

***/

{-1 ÈTessék akkor elmondani a <kendermunkátÈ>!}

<ÈAkkor kezgyemÈ>? [Nevet]

{-1 <ÈIgenÈ>}

{2 ÈNo, mond ël å @@@@@È}

{-1 ÈIgen, tessék csak, mosmár lehet, hogy tavasszal, mikor kimennek, <akkor @È>}

<ÈTåvåsszål>, mikor kimënünk åmÈ | Èhåtaµrbå, maµ mikor engedi åz idõ, ugyë åkkor elvetëttük åÏ kendërtÈ, Ès åkkor åz kikeltÈ, Ède åszt kåpaµlnyi nem köllöttÈ. ÈÅz mëgnõtt, s mikor mëgnõtt, åkkor kinyõttük. Uty szoktuk mondåÏnyi, hoty kinyõjjük å viraµgossåt åÏ mågvåzsbulÈ. ÈMikor åÏsz kiszëttükÈ, Èkévégbe kötöttük, s åkkorÈ | ÈeÏlaµsztåttuk. EÏlvittük å mocsojaµgbå vågy å Gålgaµbå, ki hovå tuttå vinniÈ. ÈÅsz két hétig aµzottÈ, Èés åkkor kihúsztukÈ, Èés åkkor mëkszaµrítottukÈ, Èåkkor eÏltörtük törõvelÈ. ÈKi súkvål vaµlyúbå, kinek vót kendërtörõjeÈ, Èlaϵbvål tåpostukÈ, Èoszt ugy eµtörtükÈ. ÈÅkkorÈ | Èmëgmorzsoltuk, jó kicsåptukÈ | Èfaµho vågy ollyån jó nåGyÈ | Èhun faµho, hun ollyån jó nåty kårókhoÈ, Èjó kicsåptuk, hogy å påzdërnyå kimënnyën belüleÈ. ÈAkkor mëgmorzsótuk laµbbålÈ. ÈÖsszetekergettük ijjen csomógbå, és åkkor å låbunk ålaµ vëttükÈ, Èjó mëg is köbdöstük néhå, hoty púhå (lëgyënÈ). [Nevetés] ÈHåt uty köllött, hon në lëgyën élës.

{-1 ÈIgenÈ.}

ÈÅkkor jó mëgmorzsótuk laµbunkvål. Mëntünk ugyë ëggyik haµsztul å maµsikhoÈ, Èlyaµnyok összëfoktunk. Oszt åkkorÈ, È0hå neÏkünk vót sok, åkkorÈ | Èmihozzaµnk is eµgyütteÏk öten, håtån, tízen, mikor hånyånÈ. ÈÅkkor mëgmorzsótuk, ottån dålótunk, odåjöttek å leginyëk, ugyë åzok is dålótåkÈ. ÈHaµt åÏzutaµm mikor mëgmo-, mëgmorzsoltukÈ, Èåkkor újrå kicsåptukÈ, Ès åkkor mëkhéhõtükÈ. ÈMikor mëkhéhõtükÈ, Èkor szépen gugyëlaµgbå mëkcsinaµtukÈ, Èés åÏkkor úty kerût å guzsåjrå, uty fontunkÈ. ÈKorÈ

{-1 ÈÉs hogy ment a fonásÈ? <ÈHoty> fontakÈ? <ÈHázak>hoz el<mentekÈ>?}

ÈHaµzåkhoz eµjaµrtunkÈ, ÈëgymaµshozÈ. ÈÉs åÏkkor este fonóhaµz vót, åkkorÈ. ÈVót åkkor fonóhaµz, ugyë, tizënöten, húszån, huszonöten, mikor, mijenÈ | Èkörzet vót, hogy mënnyi laеny vót ottån, åkkor oszt eÏlmëntünk odåÈ, Èodåjaµrtunk fonnyiÈ. ÈÉs åÏkkor ugyë haµt, mindën esteÈ. ÈEgész, mikor? NovembërÈ | Èelseji´n, neÏm elsejém, maµsodikaµn kesztükÈ | Èå fonóhaµzåtÈ, ÈmindënszeÏntëk utaµnÈ, Èés åkkor fårsångig, mindigÈ | Èjaµrtunk, mindën eÏsteÏÈ. ÈHaµt ugyë ott is mënt aÐz idõ, mer haµt én plaµnë nåÏgyon szerettem aÐ fonóhaµzho jaµrnyi. BorzåsztójånÈ. ÈMer ott ugyë mindënfélë viccëk vótåk, leginyek is jöttekÈ, Èés åkkor ugyë, haµt vót kedd este mëg å csütörtök este, e vót å leginyës eÏsteÏÈ.

{-1 És mijen játékok voltak <ottÈ>?}

<ÈMi>jen játékok vótåÏkÈ? ÈHaµt ugyë ezën åÏ keddënn este, csütörtök este åz vót, hogy åÏ leginyëg bëjöttek, Ès åkkor elkåptaµk å laµnyoktul åz orsót. ÈËgy laµntól elkåptaµk åz orsót, Ès åkkor körül köllött mindënkinek mënnyi, mindën ëggyes legint mëkcsókolnyiÈÈ. De mindën laµnynåkÈ. ÈÉs åkkorÈ | Èjó vån, ez vót keddënn és csütörtökönÈ. ÈDe åÏzé közbe jöttek åÏ leginyëk hétfõnn is, szërdaµnn isÈ, Ède maµn péntëkën neÏm. NeÏm mertekÈ, [nevetve mondja] (Èmer akkó kicsúfótuk õköt, åÏszontuk, hoty péntëkën csåk å húgyos leginyëk jaµrnåkÈ). ÈHaµt így vótÈ. ÈPéntëkën nem mertek gyünnyiÈ. ÈÉs hå véletlenül ugy bëjött olyån fiåtålåb leginy, åki nem hozzaµnk våló vót, ugyë, Èmer csåk ugy velünk ëggy idõs, vågy mitûlünk idõssebb, hå eljött, håt jó vån, åszt åÈ | Èåzoknåk bë lëheÏtët jönnyi, noÈ. ÈMëm maµ olyån fiåtålåbb is Èkívaµnkozot sokszor, ollyån kissebÈ, Èés åkkor izé. No, jó våÏnÈ. ÈÅkkor åszt mëg bëkormosztukÈ. ÈMer nëÐm åkårtuk, hogy mitûlünk fiåtålåb, maµ kiseb leginyëk odågyüjeÏneÏk å fonóbåÈ. ÈÅkkor osztaµn sokszor odåsompolyoktåm å sporhëlt melléÈ, Èmëkkentem å kezemët å måsinåkårikaµvål koromvål. Oszt åkkó hozzaµmëntem, oszt jåj të is eµgyütté, kedves, haµ minek gyütté, mék të kicsi vågy ideÏ, våty fiåtål våty të ideÈ. ÈKor å többiek mëg nevették, mer ugyë csupåÏ korom vót, de õ nem vëtte észreÈ, Èhoty haµt én bëkårmosztåm õtet. Åzutaµn oszt nem mertek ijen fiåtål gyerëkëk, mer åszongyaµk, nem mënüng bë, mer bëkårmoznåk bennünkötÈ.

ÈKor osztå eµkesztünk jaµccåÏni, ugyëÈ. <ÈKúdbå estemÈ>. ÈLëültünk ëty székre. Példaµul íty székre lëültemÈ, Ès åkkor leginyëk | å laµnyokåt mindig å leginyëk kérdëszték, hogy | Èvågy ém montåm, hoty kúdbå estem. A leginyëk montaµk, haµny ölreÏÈ. ÈHåt ugyë, montåÏm, kettõre. LaµnyokÈ | Èrëntszërint, nem mertek sokåt mondånyiÈ. ÈKettõt, néÏgyetÈ, ÈhåtotÈ, Ède å leginyëg bizony eµkéÏrtek mék húszåt isÈ. ÈÉs ånnyit mëk köllött ådnyi, åmënnyiÈ | Èåmënnyit kértekÈ. ÈCsógbåÈ. ÈIgënÈ. ÈNo, jó vånÈ. ÈÅkkor fordúbóhaµt is jácottunk. ÈÅz is ugynúgy mënt. Lëûtünk székre, s åkkor montaµk, hoty fordú bóhåÈ. ÈÅkkor åÏsz montuk, åggyig mëg nem fordulok, még ez és ez, Jåni våty Pisti våty Påli mëg nem csókolÈ. ÈÅkkor åÏsztaµn odåÏjött, mëkcsókolt, oszt åkkó õ ût å székreÏÈ. ÈÅkkor viszont kérdëszték å laµnyok, hoty fordú bóhåÈ. ÈKor õ is mëgmontåÏ, hogyÈ | ÈåÏddig mëg nem fordulok, míg Boris vågy Måris vågy Julis mëg nem csókolÈ. ÈÅkkor ugyë odå köllöt mënniÈ, Ès åÏkkó mëkcsókótåÏÈ. ÈNåÏ, eÏz vót å fordú bóhåÈ.

ÈHaµt, åzutaµn méGÈ | Èmik vótåkÈ? ÈHå kimëntünk, példaµul ijen någyob laµny vót, idõssebb, åkinek maµ vót szeretõje, ugy mondvåÈ, Èhåt ugyë åÏz, hå kimënt å leginy, åz åki udvårolt neki, Èåkkor å laµny is kimënt utaµnnåÈ. ÈÉsÈ | Èåkkor huncutok vótunk, meÏr hå | hå sokaµig nem jöd bëÈ, Èåkkor lëvëttük neÏki å guzsållyaµrul åÈ | Ègúgyëlaµjaµt, oszt jó bësósztuk, bëhåmusztuk, oszt åkkor ugy visszåköttükÈ. ÈOsz mikor bëjött, hå sokaµ jöd bë, mer sokaµig udvåroltåtot mågaµnåkÈ, Èkor mikó húsztå ki, haµd bizony kihúsztå å sót mëg åÈ | ÈhåmutÈ. ÈSzt åkkor nevettünk, ugyëÈ. ÈMer haµt ity kiviccõtük õkötÈ.

[Valaki távolról suttogva mond valamit az adatközlõnek.]

ÈHaµt, mëgÈ.

{-1 ÈNa most öÈ}

{3 ÈMost mond, Mari, mikor vót ezÈ.}

ÈN NeÏm. Ugyë ëggy- ëggy-È | Èëty télën szoktunk kéccër våÏty haµromszor is | Èfõznyi maµkoskukoricaµtÈ. ÈÅkkor osztaµn elmëntünk faµt lopniÈ. [Nevetve beszél] (ÈMeÏr ugyëÈ Èmaµkoskukoricaµho någyon sok få köllöttÈ). ÈOszt åkkor összeÏszëdelõszköttünk laµnyoÐkÈ, Èeµmëntünk faµt lopnyiÈ. ÈËggyik udvårbå, maµsik udvårbå, fõvëttünk ëggy-ëggy dåråp faµt, oszt vittükÈ. ÈÅ leginyëk mëg összevaµktaµkÈ. ÈÅkkor maµsnåp fõsztük å maµkoskukoricaµtÈ. ÈJó mëgmaµkosztuk, jó mëkcukrosztukÈ. ÈKor oszt jöttek å leginyëk, eÏsteÏÈ, Èhaµt odåûtettük õköt åÈ | Èåsztålho. És åkkor én szoktåm mondånyi å veÏrseÏtÈ: Èåki még åz idén kukoricaµt nem kåpaµt, elõre mëgmondom, tëgye lë å kånålåtÈ. ÈÅkkor oszt ugyë ëttek å leginyëkÈ, Èëggyik is maµ-, haµt mindënki ëvët, nåÏÈ. ÈÉs haµt åkkor ugyë ez vót å kukoricåfõzésÈ. ÈEszt is szoktuk ëty télën haµromszor is mëkcsinaµnyiÈ.