Cún (Baranya megye)

A magnófelvételt készítette Balogh Lajos, 1962. január 20-án.

Adatközlõ: Bene Sándorné, 68 éves, református.

Lejegyezte Végh József 1970-ben.

Szinkronizálta: Vargha Fruzsina Sára

***/

{-1 ÈNa, Bene néni, akkor mekkérdezem, hogyÈ | ÈaÈ | Èkendert mikor szokták elvetni? Szoval mijen munkák vótak ugy <a kenderrel, hogyan kesztek nekiÈ>?}

<ÈJuniuzsba, akkor má> vettünkÈ, Èa kendörmagotÈ.

{-1 ÈIgenÈ.}

ÈAkkor szeépön ugy betakartunk ugy kapávalÈ. ÈAkkor mikor asz kikelt a kendör, Èazután vettünk lenöt isÈ. ÈLent, de az, Èasz már kéiÌsõbben ëty kicsit, a lenötÈ. ÈAkkor mikor, tuggya, az betakartunk, akkor az mëgnõtt, vóut ekkora, vóut még ojan magas és ojan naty, hogy magassakÈ. ÈAkkor mikor ar-, lëarattunk a búzátÈ, Èazután kesztünk, tuggya, fölnyûni ity kéiÌzzelÈ. ÈIty tekertünk, osz nyüttünk, vettünk ['vetettünk'] a lábunkhoz, akkor lëtëttünk, mëgenÈ | Èvëttünk hozzá, akkor lëtt így mikor jóuÌ igy ké- kéit marokkal, akkor asz montunk ëty kéiveÈ. ÈAkkor aszt összeköttünk, vëttünk ottan ott az ajjábú, Èa tüjéná [így!] összeköttünk, akkor oszt ott a szárát föjjeb mëgen. ÈAkkor tëttünk lë íty sorba. ÈMikor huz vóut, akkor vóuÌt az ëty kalangyaÈ. ÈOz vóuÌt akkor mék huszonöt-harminc kalangya isÈ. ÈAkkor ottanÈ | Èföltámogattunk ijen szeépÈ | Èpu´pra mingyárt, akkor ott nagyon mëkszáratt. Mikor osz mëkszáratt, akkor elvittünk a vizreÈ. ÈOtt akkor szeépön bele | Èmëkkötösztünk. NéiÌgy-öt-hat kéivéit is, igy összeÈ, Èakkor így a többit mingyárt ki-ki [?] így rá annak a tetejéreÈ. ÈAkkor az ëggyiket így visszahajtottunk ënnen is, mëg ënnen is, hogy a víz [így!] el në vigyeÈ, Èod belevöttünk a karótÈ. ÈË- ënnen, onnan akkor már nem tëttünkÈ. ÈMer innen akkor má nem vihette el a vízÈ. ÈKo lëtakartunk szeépön kéit felõül sárral, Èazut ázott, hat-héit napÈ.

{-1 ÈMost valami mintát vettek belõlle, vaty <hogyan tutták, hogy jóÈ>?}

ÈAkkor osztán elmëntünk hogy ity hat napraÈ. ÈMikor meleg vóut a víz, akkor öt napraÈ, Èmer akkor elõüp kiázottÈ. ÈAkkor elmëntünk, mëgnísztünk, oz belemëntünk a vizbe, akkor ëty kéivéit kihúsztunk, osz kimostunk, Èosz mikor lëhult a leveleji, lëpotyoktak ott a vízbe | Èszeépön, akkor ugy mëgle-, mëktörtünkÈ, Èkor @@ eltörött, akkor montunk, na nem lëhet hazamënni, mer ki kel veÐtniÈ. ÈKor ot marattunk, Èvagy ëthon montam, hotyha én nem gyühetök, nem gyüjök haza, Èakkor gyüjjenek utánnam. ÈAkkor gyüttek kocsival, utánnam, Èa lányom, võm, Èakkor oz vettünk ['vetettünk'] ki minnyájan. Akkor hosztunk haza. Akkor ëthol a kerbe szeépön kiteregettünk ëggyënkéntÈ. ÈSorba. Akkor ot mëkszárad, akkor összeszëttünk, száratt elÈ, öt-hat nap is kivi [?] vóut jóu idõübeÈ. ÈAkkor összeszëttünk szeépön, akkor betëttünk a pajtába, od va£o¡t ëty héitig. Ot pihentÈ. ÈAkkor kiraktunk, mikor gyütt a jóuÌ idõüÌÈ, Èakkor vót az a körûÈ. ÈRáát ez ëggy em- embör, asszony is vót, aki kürü´szte, akkor osz rúkta, osz kürü´szte lëÈ.

ÈMikor asz lëkürü´szte, akkor mëgen asztat hántunk ki a napraÈ. ÈAkkor mëg másik mëg má huzgáta ki izé a vágóvaµÈ. ÈAkkor szeépön kirásztunk, akkor már tiszta vóut, Èakkor azután hosztunk a gerebent, aj izs van, gerebenyëmÈ. ÈAkkor lëûtünk oda, oszt akkor íty huzgátuk ki aszt a csunyáját, asz montunk, hoty kóuÌccaÈ. ÈAki a keziØngbe maratt, am mëk szálßaÈ. ÈVam még ojan szálßa fonalom kivûÈ.

{-1 Majd megnézzük, <jó, jó, jóÈ>.}

<ÈMaj mëgmutatomÈ>. ÈAkkor tuggya szeépön asztat elosztájosztunk, hogy esz kóuÌcca, esz szálla. ÈAkkor a kóuÌccát fontung beµnek [így!], akkor a szálát fontunk melléknek, hogy aszt a szüjõfára tëttünk. ÈA kóuccát mëg i´ty hántunk ráÈ. ÈCsak elép tuggya, mikorÈ | Èeszt így megizétünk, mëgájjon, Èszeépön. Akkor | Èeléb még | Èföl mikor, më- akkor mëkcsinyátunk, akkor mëk kellöt [így!] fonni esztet ity pörgõünÈ. ÈAz is ëÏd vót mos mék nap a pörgõn belûÈ. ÈAkkor mikor asz mëkfontunk, akkor föláspátunk áspáraÈ, ÈhosszanÈ. ÈAkkor, mikor az vaót, tizëØnöt-húsz, húsz-húsz, mer hármat óuÌvastunk ëÏgybe, ëty húsz három szálÈ, Èëty húsz, keét húsz, három. Mikor hu´szig elóvastunk, az ëty húszÈ. ÈOjan vo´£u¡t tizö§nötÈ. ÈAkkor mikor asztat ëgy darab vót, tizënöt, akkor lëvëttünk, Èvót tizënöt, húsz, huszonöd darap fonalamÈ. ÈAkkor szeépön mëglugosztunkÈ. ÈAsztatÈ. ÈFeÐhér lëtt. Akkor így átunk neki így gombojéÏtaniÈ. ÈAkkor gyütt a veÐtõre, aj izs van, veÐtõüÈ. ÈAkkor ëÏtten ráizétünk, mëgmértünk, hogy mennyit akarjung vetni, nëgyven rõföt, vagy ötVen rõfötÈ, Èakkor igy nyú- kinyútogatta a lányom a karját. Ém montam neÐkiÈ, Èakkor oszt û | ém mërëttem [?], û mëg vette föl a vetõn körbe. Akkor ëty tuggya, úty fordútÈ, Èaz a veÐtõüÈ. ÈAkkor osz mindaddig veÐttünk, mík hát nem tuttam asztat, hoty hányazsba vetöm bordába. ÈNë ott izs van ëgy borda. Mos tëttem föl, mer meggúbásodottÈ. ÈOsztán akkor vettünk úgy. Akkor lëszëttünk lándzba, mikor véige vót. Így lándzba lëszëttünkÈ. ÈAkkor úgy mënt föl a szüjõfáraÈ. ÈAkkor úty szûttemÈ.

ÈVannak még ojanok is, tuggya, hogy darázsléipes. Ojant is szûttemÈ. ÈAkkor vannak cifrák, ojan u´ty föl van támogatva dëszka szijõfára. ÈOszt azon dugdostam átal, hogy vóut neki tizënnégy nyüstyeÈ. [Ezekkel] de azér könnyû vóut, mert há tuttamÈ | ÈcsinyáÏniÈ. ÈEszt, aki nem cifra, az mëg lepödõt hát asz mëg csak így lëhetöt hajigáni könnyenÈ. ÈHát evvel sok munka vót ëÏjen kendörmunkával. Sok. Hát azét | Èebbe jártak az embörök, asszonyog valamikor. Vótak azok a szeélözs gyatyákÈ. ÈAz emböröknekÈ. ÈVam még gatya ojan, hoty tizënhat széilÈ. ÈËjen szélözs vásznat szûttünk, és olyan tizënhat szeél, Èojan gatya vót az embörökön. Alu vót hat szeles, fölü tizö§n kettõüÌ, tizö§nnéty, tizëØnhatÈ. ÈAki már tizënnéty, tiznhat az vasárnap vótak az embörökönÈ. ÈAz asszonyokon mëk hát az a szeélös | Èkebél, úgy montunkÈ, Èoz vóut rajtunk hat isÈ, Èhat ëccör vasárnap mëk héitiköznap. ÈMos mëg aszondik sokszor ezök a lányok, hogy melegjig va²È, Ènyáron, hát mi hogy birtunk, mondonk, ki a hatotÈ, Èhatot, hat rajtung va£o´¡t.È Akkor va£ó¡t tuggya valamikor | Èojan faÏr, Èaz a titkár az aszt is mutatta, monta, hogy mëÏjen az a faÏrÈ. ÈAsz mos mék este vartam a lányomnak, mer kel, kel nekig varni, ezëknek a táncosoknakÈ, Èosz minnyának tizënhat farD vartamÈ.

ÈPejg van ám it sog bikla ám [?]È, Ède azér nem, nem tuggyák mëgvarniÈ. ÈMer oszt úty szeép tuggya, ha i´gy keétfelé varikÈ, Èoszt középem [így!] mëg nindzs varása. Mindéig asz monta nanyanya, hogyÈ | Èúty kel varni Márikám, mint, ojan lëgyön, mint a vágot faru csikóuÈ. ÈUgy gyut eszömbeÈ, Èhogy mindég úgy monta. Én ojan szeépöket izs vartamÈ. ÈOsztán oj-, u´gy jártunk mi valamikorÈ. ÈOszt magunk csinßálásába. ÈMagunkébaÈ. ÈMég a feÐjkötõüt is magunk csinßátunk. ÈNem mindö§nki ám, mer ëtt is a faluba csak keét asszony tutta csinßániÈ. ÈAkár három, mëk HerendiéknáÈ. ÈOtt ot mëkhótt a | az az öregasszony, de van a lányaÈ. ÈAz az is tuggya eszt a fejkötö´£ü¡st, aj is vo´£u¡t @@ nízni eszt a feÐjkötõütÈ.

{-1 ÈHát asztán mijen vót a feÐjkötõ, Bene néniÈ?}

ÈMáÏrikáÏmÈ

{-1 ÈNem baj, maj <szo- ugy tessék elmondaniÈ>.}

{2 <È@ csak maga mos> beszéjjél, hogyÈ}

{-1 <ÈMajd> megnézzükÈ.}

È<Van nék->, Ètuggya, ojan van neki szeép, ijen szeélös pántlika. Úty híttunk, hoty pántlika, moÐs mongyuk: szallagÈ. ÈIjen szeélös pirosÈ. ÈLegelsõübe, mikor férhõ mëntünk, akkor tiszta pirozs vót mindënkinekÈ. ÈAsz hordosztunk harminckéiÌt éivik pirossat, Èazutány gyüt róuzsaszín. ÈAbba mëg nagy róuÌzság vóuÌtakÈ. ÈAkkor már róuÌzsásÈ. ÈAzután vóuÌt kéiÌkÈ. ÈMikor már öregöbbeg vóutunkÈ. ÈAzután, mikor már nagyon öreg, mint ém mast, úgy járnég biklába. Akkor mëg vót fehér. A titkár ëggyet el iZs vivöttÈ. ÈDe majd aszt is mëgmutatom, assz mëg | Èmindéig úgy monta nagyannya, hoty fatiszta levél, mer asz csak ëÏjen fehér patyolat, osztán alá papírt vartunk, osztán | Èaval ëszt mëgböktemÈ, Èmikor az uram mëkhaµtÈ | Èháborúba, akkor ugy jászótam ['gyászoltam']. Akkor is ojan kelõt [?] vitt, meg az öregöknek is ojantÈ. ÈA píros ez ijen szeélös pántlikaÈ. ÈAkkor van, akinek a szeéli ki van csin´áva ojan cipkõüre[?]È, Èzenyimé ki vanÈ. ÈAkkor vannak tuggya, ojan feÐjek, szép feje, úgy montunk, akkor abba vannag gyöngyökÈ. ÈAkkor az a vékonka fóuliomÈ. ÈAkkor úgy ëÏjen hosszan azok úgy röhögnek ottanÈ. ÈNagyon szeép, tuggya, nagyon szeépÈ. ÈSzeép @@ a tanéÏtasszoné is, aszt is én csinyátam, ém mëg a MárikámÈ. ÈA tanéÏtasszonyét. Ajis most újat csinyátunk neki. Mos nagyon szeép. De mos nem lëhet tuggya kapni aszt a szeélös szallagotÈ. | ÈHalom úgy vëtettem meéterbeÈ, Èpirossat, osz fényösÈ, Èosz most maj a Márikámnak is mëkcsinyátatomÈ, Èmer az én fejkötõmet mëg akarom hanni az oÏnokámnak, hogy hagy lëgyön neki emlégbe, Èhogy am még az enyém vótÈ. ÈËjenök, asz nagyon szeép a fejkötõüm is. Nagyon szépÈ. ÈMég a bikla is, tuggya a naty táflijus[?] imö§gÈ, Èoz van alatta szeép piros szallag ëttÈ, Èszeép tilang. Ezé is a Márikámé nagyon szeép. Akkora aÈ | Èkebéil is. Alatta mëg mëgen van patyolat, aj is szeélös, akkor a többi mëg még, Èam mëk pamukÈ. ÈHad vót rajta, hoty táncótÈ.

{-1 ÈTesékÈ.}

ÈAz ímög alattÈ.

{-1 <ÈIgenÈ>?}

<ÈAkkor> vannak tuggya, úty hi´ttunk, hoty kis ímöGÈ. ÈËÏjen rövidÈ. ÈOszt aµra is csin´átam ëÏjen keskön pántlikákat, ígyÈ | Èoszt kiláccott alatta a tiláng alattÈ. ÈAz a piros. KeÌék-piros szallag. KéiÌk szallag. ÈOsz kiláccott a tiláng alatt, itten, mikor táncótak, minnyájé úgy vo´£u¡t, ígyÈ.

{-1 ÈNa mostán Bene néni, amikor | Èvásznat csinátak, azt hogyan fehérítették? Hogyan szokták fehéritteni, mikor már megszõtték a vásznatÈ?}

ÈNem kellött a fehéríteniÈ.

{-1 ÈNem fehérítették asztÈ?}

ÈHád van, vóut, akiÈ | Èfonál, tiszta fonáÏlÈ. ÈAkkor osztán, mikor lëszëttünk a szijõfárú, még lugosztunkÈ.

{-1 ÈA fonalatÈ?}

ÈFonalassat, úgy lepödõt, hoty fele pumag, pamug vóut, fele mëkÈ | ÈfonálÈ. ÈAkkor az beletëttünk a lugza£o¡ba, akkor ot mëglúgosztunk, osz kivittünk a vizreÈ, ÈosztáÏnÈ | Èígy vód dëszka, mëg úgyizs dëszka. Oszt akkor ugy erögettünk ëgymásnakÈ, osz sujka£o¡taÈ.

{-1 ÈTesékÈ. ÈMost még összesujkótákÈ,}

<ÈÖsszesuj>kótunk i´ty sorba, így a lábunk között. Íty tëttünk, osz mindíg i´ty sujkótunkÈ. ÈMikor osz keéz vót veégig, akkor erezgettünk, a veégid doptunk annak a másik asszonnakÈ. ÈAkkor asz sujko´£u¡ta veégig. ÈÉn mëg igy erögettem neki. ÈMikor oz veégik sujkóta, akkor visszaerögette én neköm. ÈAkkor má így, a lábomra szëttem, ígyÈ. ÈÍty szeépön. ÈAkkor i´ty síméÏtottam, mëg mindék szëttem így a lábomra. Mikor így lësíméÏtottam, akkor mëggázóutamÈ. ÈA vizet kigázótung belõlle. AkkorÈ | Èkivittem. Mikor aki utójjára csinyáta eszt. Akkor kivittünk

odaÈ, Èamint lugo, mostunk a kanálisra, akkor kihúsztung veégig a partraÈ. ÈAkkor ot mëkszárattÈ. ÈMikor mëkszárad, veégesztünk, akkor odaûtünk a veégireÈ, Èoszt akkor íty szëttünk mëgen a szárazzat így elibénk, szeépön i´ty sorjábaÈ. ÈLësímogatunk így, akkor ráûtünk, oszt akkor síma lëtt, akkor bele @ tëttünk az abrozba, úty hosztunk hazaÈ. ÈVaót ijen, tuggya, neégy-öd vég vászony isÈ. ÈKivíve, aki annyit szûtt, zsákot izs i´gyÈ. ÈAszt is így mëg lëtt lugozvaÈ, Èoszt aszt is kivittünk a vizre. Vót neégy-öd vég vászonyÈ. ÈNem úgy, mim mast, hogy nincsen. Ëty sëÈ [nevet]. ÈIgy <va£o¡tÈ>.

{-1 ÈHol szokták elásztatni? It van asz, folyó, <aholÈ>?}

<ÈIt> Szaporcán. Akkor elvittünk még VeÐjtibe isÈ. ÈAkkor elvittünk MagyraÈ. ÈMikor én lány vaótam, ojan Piskibe, piski lány vóuÌtamÈ, Èakkor Magyra hortunk. <De mijóÏta ët vótunk, mék Szaporcán isÈ>. ÈNë besziéjj, të SándorÈ!

[...]

ÈAkkor mék cunyi határba is. De ët már nem igën, mer kicsi víz voФu¢tÈ. ÈAkkor elvittünk CseÐhibeÈ. ÈOtt is ásztattunk, meg eµre Vejtibe, ottan isÈ, <Èés akkor hosztunk> haza kocsivalÈ. ÈNagy vi´zbe lëhetött ásztatni esztet. Nagy vizbe. Vaót uty, hogy itt a veégin csak úty tóutunk tuggya beÈ. ÈNem lëhetöd bemënni, mer ojan nagy víz va£o¡tÈ. ÈAkkor ëtt a végin lëüttünk a bot-, a botot a kendörbe, nem vihette el a vi´zÈ. ÈRaktunk rá kéit felû sáÏrtÈ. ÈA võm is mán csinyáta, mikor id van, mutogattunk neki, mikor ëÏde gyütt @. De most nin<csenÈ>.

{-1 <ÈHát> asztán ha árvíz jöt vagy valami veszéj, ak<korÈ>?}

<ÈAk>kor vaót, hogy elszakasztottaÈ, Èoszt elvitteÈ.

{-1 ÈElõfor<dultÈ>?}

ÈElõü fordult elõüÈ. ÈVaót, aki beµment ugyë hajóval, osztán kiszëttéikÈ. ÈVaót úgyis. De én nem tudom, az enyimét nem vitte el sohaÈ.