Cserépfalu (Borsod-Abaúj-Zemplén) A magnófelvételt készítette Balogh Lajos 1961. december 22-én. Adatközlõ: Jakab Istvánné, 60 éves. Lejegyezte Balogh Lajos 1974-ben. Szinkronizálta: Vargha Fruzsina Sára ***/ {-1 ÈHogyan készülõdnek a az ünnepekreÈ? ÈMit csinálnak az asszonyok a ház körül? Hogyan sütnek-fõznek, mit csinálnak? <Maga is. Na, hogyan készült az ünnepekre> eddig magaÈ?} <ÈTakarítunk, fö£ü¡zünkÈ>. ÈHogyan kéÏszültem eddiGÈ? {-1 ÈIgenÈ. } ÈHát, takarítottam, tëgnap is, igaz-ëÈ. ÈSparhëltot, kájhacsövet, mindëntÈ. ÈEzëkët takarítottam, mos mámma akarok mákod darálni, káposztát sütniÈ, ÈkaládzsbaÈ, ÈëÏzs diót õrölni, kaládzsbaÈ. {-1 ÈMijen kalácsot csinál, Jakab néni, mijen kalá-È?} <ÈDio´usat>, mákosat, a mágba citromot tëszëk, a dióba vanilliátÈ, Èa káposztába, aba nem nagyon, csak a zsírba mëksütöm, oszt úgy a kaládzsba, oszt cukrot bõven belëÈ. {-1 ÈIgenÈ. ÈHát ÝÝ Jakab néni, a kalács receptjét mongya el énnekem, hogy hogyan süti a kalácsot, mit tesz bele, szoval hogyan kell jó kalácsot sütniÈ! ÈNaÈ !} ÈEsteÈ | Èm bekovászolom az élesztõvelÈ. ÈAbba cukrot nem tëszëk a kovázbaÈ. ÈRëggelÈ | Èakkor mëgmelegítëm a tejet, belë ëty kis saótÈ, ÈéÐzs belë a tejbe a cukrot. Esz mëkszûrömÈ, ÈëÏs úgy ráöntöm a kovászra. De nem szabad nagyom melegët a kovászraÈ, Ècsak ojan jó langyosat, mer akkor a kelésit elvësziÈ, Èa a tésztának a kelésitÈ. ÈÉs azután ëggy aóraigÈ | Èén esztet | dagasztomÈ, Èvaty kéÐiccërÈ, Èmikor mán fëil idõnyitÈ | ÈdagasztottamÈ, ÈkéÐiccër bekenëm zsírralÈ. ÈAkinek van vajaÈ, Ède nekëm nincs, ëÏn zsírral bekenëm, és úgy asz lëdagasztom. Ettül lësz foszlós a kalácsÈ. ÈAkkor, ha éÐn esz kidagasztottam ëggy a£o¡raigÈ, Èakkor belisztëlëm kicsikéitÈ, Èakkor lëterítëm, melegëtÈ | Èrá, beterítëmÈ, Èakkor mëkkelÈ. ÈMá mikor telikelÈ, Èmikor gondolom, hogy mánÈ | Èelëgendõ a kelésiÈ, Èakkor kiöntömÈ | Ègyú- dëszkára, nyútódëszkáraÈ, Èés akkor elvagdalom kicsigbeÈ | Èés asztat néÐigy mëk háromÈ | Èhárom ágúsra befonomÈ. ÈEz a csupasz kalácsÈ. ÈAzután a mákosnak isÈ | Èammenyit gondolok, hogy ëty hajtotnak hívukÈ. ÈÍty, hoty hajtotnak elég a tészta, asztat elnyútom síkálóvalÈ, Èéis a mákutÈ | Èbelëkenëm avval a jó, jó elkészítët cukrosÈ, Ècitromos mákkalÈ. ÈAszt összëhajtom, ëÏzs belërakom tepsibeÈ. ÈAz abba mëgint mëkkelÈ, ÈéÐs csak ezután mëgy a këmëncéibeÈ, È@ abba méÐk kelÈ. ÈAz egész kalács is, mëg a hajtottak isÈ. ÈEz a kalácsnak aÈ | <ÈsoraÈ>. {-1 <ÈNaÈ> ÈMiért keÐmëncébe sütik a kalácsotÈ? ÈOtt hogyan, úgy jobb, ha a kemencébe van, vagyÈ?} ÈHát azér kedvesëm, hogy mos karácsonra többet sütök éÐnÈ | Èmer nálunk István van kettõ, fijam, uramÈ, ÈéÐs ha gyönnek fügéinnyë[?] köszöntõükÈ, Èhát hoty töb lëgyënÈ. ÈMég ëty kis sütemént is sütök mellé, de mán aszt sütõbe sütükÈ. ÈA këm- a sütõbe soká lënnë ez a nagyob mennyiségü kalácsÈ | Èkisülve. Mëg oszt így mongyuk, hoty szëbb isÈ | Èa këmëncébe sült kalácsÈ. ÈNem is sülnë át az a dombos, nagyop kalácsokÈ. {-1 ÈHát Jakab néni, a kemencét hogyan szokta fütteniÈ?} ÈA këmëncéitÈ? {-1 ÈMivel fûtikÈ?} <ÈÉn fával> fûtömÈ. {-1 ÈIgen aszt <szóval hogyan> gyújtanak oda be, és hogyanÈ?} <ÈIgenÈ>. ÈHád be van ojan rendësen rakvaÈ, Èígy vannak a fák ëgymás tetejibeÈ. ÈFënt ojan ligetësen berakuk a fátÈ, Èés alá szalmával, kis vinyëgével begyúccsukÈ, ÈalágyútunkÈ. ÈÉs az elégÈ, mikor elége[!] pártûznek, Èakkor széÐitterítük a këmëncefenekinn a tüzet, Èés azuton[!] átmelegíti ej- elég jólÈ. ÈA këmëncefeneketÈ, Èés akkorÈ | Èhúzuk szénvonóval a tüzetÈ, Èés lapáttal, sütõ lapáttal berakom a tepsikëtÈ. {-1 ÈÚty hogy Ý, szoal tepsibe van a kalácsÈ.} ÈI<gën, tep>sibeÈ, {-1 ÈUgyeÈ?} ÈTepsibe <van az>È. {-1 <ÈS akkor> aszt ÝÈ | Èráteszi aÈ| Èsütõlapátra, vaty hogyan rakja <be azokat[?]È>?} <ÈIgën>, rátëszëm a sütõlapátra a tepsitÈ, Èés úgy, úty tëszüg beÈ | Èa këmëncéibeÈ. {-1 ÈNo most meddig van ott a kalács? Szoal hogyan, miko- mikor sül meg a kemencébe a kalács? <MikorÈ>?} <ÈHát a> kalács, az egész kalácsÈ, Èannak ëggy aóra këllÈ. ÈDe a hajtottaknak, annak elég ëty féil óraÈ. {-1 ÈSzoal eszt megnézik a, <ugye hogy neÈ>} <ÈIgën, mëg>néizük, kedves, hoty hát hoty sül, ëty párszor, idëbë mëgnéizükÈ. ÈHát ha nagyon sül, akkor aÈ | Èkëmënce súbërját kihúzukÈ, Èha nem mëg akkor úty hagyuk a súbert. Úty híják, hos súbër van a këmëncéinekÈ. {-1 ÈHát még Ý régebben, amikor kissebb gyerekek is vótak a háznáÈ, Èakkor hogyan készülõttek, a karácsonyfát hogyan készitették? Vagy most is lessz karácsonyfájuk, Jakab néniÈ?} ÈNekünk nem, nincsen kedves, itt a házná, csak az uram mëg ëÏnÈ | Èmëg a fijam, mán az is nëgyvën éf felé vanÈ. {-1 ÈIgenÈ.} ÈHát má nekünk karácsonyfánk nincsenÈ. {-1 ÈDe régebben, még amigÈ <ÈvótÈ>} ÈRéÐigebben, <mikor a> fijam kicsi vót, akkor vëéktelen örült nekiÈ, Èmík kisseb vót, addig eltakartam tûllö, hogyÈ | Ènë lássa, hogy a JéÐizuska hoszta neki, mindënÈ. ÈDe mikor nagyob lëtt, akkor is nagyon szerettë a karácsonfátÈ. ÈOsz mán akkor ëggyütt õvélë díszítëttükÈ | È[nevet] a karácson<fátÈ>. {-1 <ÈKapott akkor nëm csak karácsonfát, ajándékokat is, ugye, bisztosanÈ.} ÈM hát it parasztoknál nem oan nagyon vód divat, lelkëm, ez aÈ... ÈM ha ruhát vëttünk is, igaz-ë, hát mink vëttükÈ, Èhát csak jobban urak monták esz, hoty hát a Jézuska hoszta eszt a nagyop tárgyakot isÈ. ÈIgaz-ë, hát nem vót úgy divat, csak má mos këésõb jött az, hoty hátÈ. ÈMá mos parasztoknál is tejjesen divat, hoty karácsonyi ajándék | nak, hogy mindënki vësz valamit. Kërëzgyerëknek, testvëÏrnek, mindënkinekÈ. {-1 ÈS akkor aszt karácsony este adják <oda @@È>?} <ÈKará>csony este, igëm, mikor lëszáll az alkony, Èakkor kigyúl a gyërtya. ÉÐnnálam ugyan úgy vót, mikor a fijam kicsi vót, vót ëty picike harangomÈ, Èosz no hát csilingëlt a harang, no gyere fijam, hoszta a Jëézuska a valamitÈ. ÈHát véktelen örül, min gyerëk, igaz-ëÈ. ÈHát akkorÈ, Èigaz-ë, hát vótak ojan vallásosabbak, mim pëÏldául a bátyáméÐk is, hogy akkor Èénekëltek, imátkosztak a karácsonfa alatt, hát ez az igazi karácsonyestÈ. {-1 ÈAsztán gyertyák is vannak, ugye, a kará<csonfánÈ>?} <ÈIgën>, a karácsonfán, gyërtyák, csill... csillakszóró, hát az vót nagyon <szeépÈ>. {-1 ÈAzokat meggyújtják akkor, <karácsony esteÈ>?} <ÈIgënÈ>, <Èigën>, karácsony este mëgÔgyújtyák a gyërtyákaÏt, ëgy darabig ëégÈ, Èazután elolcsák, osz mëég másnap este is mëgim mëgÔgyújcsák, mer hát a gyerëkëk nagyon örülnek nekiÈ. {-1 ÈMeddig szokott megmaradni a karácsonyfaÈ?} ÈHát asz ki, meddig szoktaÈ. ÈÉÐn addik tartogattoÐm, betëttem, úgy mondom, a natyházbaÈ, Èbetëttem, mík csak nem hullott a leveli lë. Má mikor osz lehult az a tûleveleiÈ, Èmán akkor osz kitëttem, mer ëÏn annyira tisztëltem, annyira szerettem, hogy nekëm az nagyon szëép vótÈ. |