Becsvölgye (Pajzsszeg, Zala megye, Göcsej)

A magnófelvételt készítette Végh József 1963. február 28-án.

Adatközlõ: Bán Jánosné Pais Rozália, 79 éves.

Lejegyezte Balogh Lajos 1967-ben.

Szinkronizálta: Vargha Fruzsina Sára

A szinkronizációt ellenõrizte:

***/

{-1 ÈHogyan szették régen a kukoricát, mi vót itt a szokásÈ?}

ÈRi¤ëÏ¢gënn a kukoricáÏt | ÈlëtördetükÈ | ÈsássostulÈ, Èë´sÈ | Èity törtëϤeÏ¢nt mëg, de mostam mëk hå´t jobbaÏn kiØfosztogaÏttyáÏkÈ.

{-1 ÈIgen. De az a régi idõbe, hogy vót ezÈ? [Idõsebb férfi belebeszél.] ÈHoty csin-? Mos csak a néni, majd asztán a bácsi külön <beszélÈ>. [Nevetés] ÈNa, háÏt, este asztán kik fosztották ki a kukoricát? Tehát csak <a család vótÈ>?}

<ÈLëszëttük> csövestü, iés akkor eÐsteÐ hitunk kukoricafosztóÏkatÈ.

{-1 ÈMhmÈ.}

<ÈËgy, ëgyÈ,>

{-1 ÈSzomszédokatÈ?}

ÈIgën. ÖsszeÐgyütteÐk ëgy juó csomuóva, iés akkor kifosztottuk a kukoricát. Nagy nuótaszuók vu¤o¬¢tak, mëgveÐndi£ë¡göli£ë¡sÈ. ÈHå´t ri£ë¡gën it <törti£ë¡ntÈ>.

{-1 ÈMit, mivel vendégelték megÈ?}

ÈMëgvendi£ë¡göÏti£ë¡k borraÈ, Èakor ti£ë¡sztávo vagy dijuót tö§rteÐkÈ.

{-1 ÈMhmÈ.}

<ÈGeÐsz>tënyi£ë¡t fü£ö¡sztünk ëggy-ëj <ju£o¡> fazi£ë¡g geÐsztënyi£ë¡tÈ.

ÈIgen. Igy vót, <ugyeÈ>?

<ÈIgy> vuot, igënn, a kukoricafosztás, el nuótáÏsztok a fijaÏtaÏlokÈ, Èe borozgattakÈ. ÈVu£o¡tak ju£o¡ mustok má ekkorÈ.

{-1 ÈMhmÈ.}

ÈIt törti£ë¡nt mëg rëϤeÏ¢gën, mostanába mëk kifosszáÏk aÈ | ÈszáranÈ.

{-1 ÈIgenÈ. ÈJó <vaÈ>.}

<ÈIt> törti£ë¡ntÈ.

[...]

{-1 ÈTolfosztás hogyan történt, aszt tessékÈ}

ÈRiégënÈ?

{-1 ÈIgen. Hogy hívták össze a szomszédokat? Tessék, arról beszél<niÈ>.}

<ÈRié>gën | mëgvaµktáÏk a tollat, mëgmeÐti£ë¡ti£ë¡k <olluóvaÈ>.

{-1 <ÈIgenÈ>.}

ÈKi£ë¡rëm most mëk hát összehitunk ëgy ju£o¡ csomu£o¡t huszonöt-harminc tolfosztu£o¡t, i£ë¡sÈ | Èmas mëg mëkfosszokÈ.

{-1 ÈIgenÈ.}

ÈI£ë¡s utáÏnna ë kisÈ | Ètáncmullaccság, ëty kisÈ | ÈiváÏszat, ëty kis ëvëÏeÏszetÈ. ÈHå´t mas it törti£ë¡nyik mëg a fiatalságÈ.

{-1 ÈIgenÈ. ÈIgenÈ.}

<ÈIgy> mullaÏtoznaÏk elÈ.

{-1 ÈIgenÈ. ÈNa tessék, hogy jártak it fonó<baÈ>?}

<ÈEÐl>mënteÐk, öt-hat asszon összemënt, és kiérëmÈ, Èvuót ëgy rokkapácoÐ, mëg ëggyÈ | ÈfokláÏt i£ë¡geÐtteÐk ri£ë¡gënn, merÈ | <Èigy vi>láÏgittáÏs nëmigëm vu£o¡tÈ.

{-1 <ÈIgenÈ>.}

ÈSztán iéÐfi£ë¡lig is elfonyogaÏttunkÈ.

{-1 <ÈMhmÈ>.}

<ÈRiéÐ>gënn it törtiënt mëg a fonyáÏsÈ. ÈDe ki£ë¡süöbben hát máÈ | ÈfeÐjlëtt a ni£ë¡p, aÏkkor má csak külön az asszonyok <magok fonyogattakÈ>.

{-1 <ÈIgen. Na abba az> idõbe, amikor a néni fijatal lány volt, akkor a fijatalok is eljártaka aÈ | <Èfonó- fonyó>baÈ}

ÈFo<nyóba, igënÈ>.

[...]

{-1 ÈHát tessék mondani, abba az idõbe, régen, Luca napján, vót-e kotyolásÈ?}

ÈVu£o¡t, igënÈ.

{-1 ÈNa aszt tessék <elmeséni! Hogy vót azÈ>?}

[Nevet] ÈVuotÈ. ÈLuca szi£ë¡kët csinyáÏtokÈ.

{-1 ÈNa, aszt tes, aszt még sose hallottam, hogy csinál<ták aszt>? Néni mit hallott errõlÈ?}

ÈEÐsz tudom. <NáÏlung> vu£o¡t ëty Szabu£o¡ JánosÈ

{-1 ÈNaÈ. ÈIgenÈ.}

ÈbáÏcsiÈ, Èiés csinyáÏto a Luca szi£ë¡kët máÏ elöttö hu£o¡napogba. Mindën nap ëk kicsit, hogy Luca naptyáÏro ki£ë¡szüllöm mëgÈ./

{-1 ÈMhmÈ.}

ÈIës Luca naptyáÏro mëkki£ë¡szü£ö¡t, akkor asz monta, mas kütëszi a kërësztutraÈ.

{-1 ÈIgenÈ.}

ÈHåtÈ.

{-1 ÈIgenÈ.}

ÈEz it törti£ë¡nt mëk ki£ë¡rëmÈ.

{-1 ÈMibõl csináltak Luca széket, fá<bulÈ>?}

<ÈFáÏ>bulÈ. <ÈIlleÐn> kis liëdz daÏraÏbogbuÈ.

{-1 ÈIgenÈ.}

ÈIgën. <Aszt montaÈ>,

{-1 <ÈSzo a néni eszt> látta is, eszt <a @@È>?}

<ÈLáttom>, igënÈ./

{-1 ÈIgenÈ.}

ÈKiØviØtte oda, merre Kustánszëgbe elmëntünk, oda a kërësztutra, asz monta, kütëszi odaÈ.

{-1 Na, astt mér tette ki? Mi vót a célja? Akkor mit lát meg, vagy <ki @@È>}

<ÈAsz monta>, hogy a zedugot píÐnzëk ekkor lobbannak fölÈ. ÈArra üõ küül, iés onna mëgláttya, amikor fö§lobbannakÈ. ÈËgy nagyon öreg bácsi vu¤o¬¢tÈ.

{-1 ÈIgenÈ. [Nevet]}

[Nevet]

ÈHát tesék mondaniÈ, Èasztán meglátta-e a kincseket <@@È>?

ÈAsz monta, hogy mëgÈ.

{-1 ÈBe asz montaÈ?}

ÈIgënÈ. <ÈAsz montaÈ>.

{-1 [Nevet] ÈHát kedves Bán néniÈ, Èakkor asz tessék mondani, hogy Luca napján aÈ | Ègyerekek vittek-e szómát, szóva vót <ÝÈ>}

<ÈVüt>teÐk igëm, mëk forgáÏcsotÈ.

{-1 ÈNo, asztán hogy vót asz, tessék csak <igy> továbÈ!}

<ÈHåtÈ>, ÈeÐlmëntek ëgymásÈ | Èkazal, szalmakazalláÏho a gyerëkëk ë koráÏn rëggelÈ,

{-1 <ÈIgenÈ>.}

<Èiés> eÐlkeÐszteÐk ity kotyoráÏsznyiÈ, Èiés vütti£ë¡k a csutak szalmát mëg a forgáÏcsotÈ.

{-1 <ÈIgenÈ>.}

<ÈElopták>, hoty hát az üö tyuktyok többet tojjikÈ.

{-1 ÈIgen. Mondókára nem emlékszika <néniÈ>.}

ÈDe igënnÈ.

{-1 Na mongya, <hogy Luca>}

<È@@@È> [Nevet] ÈHá Luca, Luca kity-koty, hát igyÈ. ÈHå <többi> mëgÈ [Nevet]

{-1 <ÈIgenÈ>. <ÈNa mongya csak továbÈ>!}

ÈHajna lësz, ketëk lánya szajha lësszÈ.

{-1 ÈIgenÈ. <ÈIgenÈ>.}

<ÈHå akkoÈ> [Nevet] ÈHát illeÐnyëkeÐt, <igaz vu£o¡tÈ>.

{-1 <ÈNa mongyaÈ>!}

{2 ÈHát në neÐveÐsÈ, <È@@@È>}

<ÈAkkoraÈ>

{2 ÈCsöcseiÈ}

<ÈCicijë> lëgyën, mind a bugyigáÏs korsuó, annyi pi£ë¡nzi lëgyëm, mind az iégënn a csillagÈ.

{-1 ÈMhmÈ.}

ÈMer illeÐnyëkeÐt montak. EдreÐ eÐmlíkszëk, gyeÐrëkkorombaÈ./

{-1 È/És asztán attak-e valami ajándékot a kotyolóknakÈ?}

ÈAttakÈ.

{-1 ÈI<genÈ>}

<ÈAt>tak nekiÈ, Èm thåt, eÐmlíkszëk rá, náÏlunk is mëkkináÏtáÏk üõketÈ | Èpálinkávo vagy ënnyivalóvalÈ, <Èti£ë¡sztá>vaÈ.

{-1 <ÈIgenÈ>.}

ÈHát ity szoktak nálunk ri£ë¡gënnÈ.

{-1 ÈIgenÈ. ÈHát a korbácsolás asz hoty történtÈ?}

ÈHát ez <isÈ>

{-1 ÈAprószentekÈ<kor>.}

<ÈAp>ruószentëkkor, hát ez is igy mëntÈ, ÈmëkkorbáÏcsutáÏk a lányokaÏt a fiataleÐmbërëk, hogy mos füzeÐssëm mëg, amiër mëkkorbáÏcsoltaÈ.

{-1 Mhm.}

ÈHát na it tör<ti£ë¡ntÈ>.

{-1 <È@> azok mit montak a korbácsolókÈ?}

ÈHåt Ý, más nëm montak, csak mëg, aszongyák, tuggyuk-ë, hogy apru£o¡szeÐntëg van, iés mëkkorbácsuótaÏk, akkor osztáÏnÈ, Èhof füzeÐssünk mëg neÐkikÈ.

{-1 ÈIgenÈ. ÈJóÈ. ÈHát tessék mondaniÈ, Èhúshagyó kedden mi vót <a szokásÈ>?

ÈHát akkor rönkhuzás vuót. <Hoty haÈ>

{-1 <ÈNa, hogy> volt az a rönhúzás? Tessék <elmondaniÈ>!}

[Nevet] ÈHát, ha aki nëm mënt fi£ë¡rho vagy nëm nü£ö¡sü£ö¡t mëg, ezëk összeáÏtok, iésÈ ÈhuzaÏttáÏk a rönkötÈ.

{-1 ÈIgen, tehát amejik esztendõbe ugye nem vót farsangkor <lakodalomÈ>,}

<ÈIgen. Lakodalom, amelyik falubaÈ>,

{-1 <ÈAkkor huza-, akkorÈ>}

<ÈAkkor< rönkhuzáÏs vu¤o¬¢tÈ.

{-1 ÈNa, hogy vót asz, tessék elmondani ety kicsit bõvebben, mer én nem ismerem <esztÈ>.}

<ÈEÐz> is ugy vu£o¡t, hogyÈ | Èösszeátok a fiataleÐmbërëkÈ,

{-1 <ÈIgenÈ>.}

<Èmëg ollanÈ> È|lányfi£ë¡li£ë¡k, hå´t mullaccsáÏgot taÏrtottaÏk hushagyu£o¡ keÐddënÈ, ÈeÐmeÐ, eÐnneÐk az alaptyáro, iésÈ | ÈhuzaÏttáÏk a rönkötÈ.

{-1 ÈIgenÈ.}

ÈRönkhuzásÈ.

{-1 ÈNa és, menyasszonnak nem õtösztek fel vagy võlegénnek ez nem õtösztettek <fel valakit elõtte, na hogy vót azÈ>?}

<De igën, ity hushagyu£o¡ keÐddën> fölüõtöszteÐk.

{-1 ÈIgenÈ.}

ÈFülüõtöszteÐkÈ.

{-1 ÈHát maskorák, más maskaráknak is felõ<tösztekÈ>?}

<ÈIgënnÈ>. ÈAsz jobbaÏn illen fiatal gyeÐrkü£ö¡ci£ë¡k, lányok szoktáÏkÈ.

{-1 ÈIgenÈ.}

ÈFölü£ö¡tösztekÈ.

{-1 ÈIgenÈ. ÈTÝ e vót a farsang. Hát <húsvétkor> mi vót a szokásÈ?}

<ÈIgenÈ>. ÈHá akkor mëg locsu£o¡takÈ.

{-1 ÈLocsoltakÈ?}

ÈIgënÈ.

{-1 ÈÉs a locsolók mit kaptak ajándékbanÈ?}

ÈHátÈ, ÈmëkkináÏtáÏk üõket, más nëm kaptakÈ.

ÈMhmÈ.

ÈItallaÈ.

{-1 Ital<lal, igen>.}

<ÈÉsÈ> <Èmëntek továÏbÈ>.

{-1 ÈTojást nem attak aÈ?}

ÈNëmÈ. ÈnëmÈ.

{-1 <ÈTojást it nem festettekÈ?>}

<ÈNëm. ÈHå´ it> nëm vu£o¡t az a divat nálunk, csak mëg | Èhát locsu£o¡tak, és osztá mëkkináták italla, osztám mëntek továÏBBÈ.

{-1 ÈIgen, jóÈ.}

ÈNálunk ev vu£o¡t a szokáÏsÈ.

[...]

{-1 ÈTesék mondani, járt-e ki a néni aratniÈ?}

ÈI<genÈ>

{-1 ÈFijatalkorábaÈ. ÈHåtÈ, Èhoty készülõdöt hozzá a gazda az aratáshoz, asz tessék elmesélniÈ!}

ÈHåt ki£ë¡rëm uty ki£ë¡szülü£ö¡döt hozzá, eÐlkeÐzdëttÈ | Èbocskort füznyi | ÈaÏraÏtás elöttÈ.

{-1 ÈIgenÈ.}

ÈKaszáját ki£ë¡szitëttëÈ,

{-1 ÈIgenÈ.}

Èaratu£o¡villáÏt tët fölÈ, Èiés osztánÈ | ÈeÐlmënteÐkÈ | ÈaratnyiÈ.

{-1 ÈKora reggel, vaty <pedigÈ>?}

<ÈIgën>, kora reggelÈ.

{-1 ÈHarmatÈ | Ènem <zavarta a munkátÈ>?

ÈHåt a, nëmÈ. ÈArra má eÐlveÐszëtt a harmat, amire | Èodai£ë¡rkësztünk.

{-1 ÈIgenÈ.}